KÖRKÉRDÉS: a pénz- és tőkepiaci válság és a szabályozás összefüggéseiről – Válaszolnak: Antalóczy Katalin, Bod Péter Ákos, Csáki György, Király Júlia, Kovács Álmos, Mérő Katalin, Mohai György, Sass Magdolna, Száz János, Várhegyi Éva
KALOTAY KÁLMÁN: A működő tőke és a 2008. évi világgazdasági válság
LIGETI SÁNDOR: A pénzügyi felügyeletek függetlensége és beszámoltathatósága
PELLÉNYI GÁBOR – SASS MAGDOLNA: Magas olajárak – lehetséges kereskedelempolitikai válaszok
JOGI MELLÉKLET: DR. SZABÓ SAROLTA: A kártérítés Körmértékének kiszámítása a Bécsi Vételi Egyezmény szabályai alapján
ÚJ KÖNYVEK: Lámfalussy Sándor: Pénzügyi válságok a fejlődő országokban (Dr. Osman Péter)
Január – februári számunk
hagyományos év eleji Körkérdésével indul, amely ezúttal a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság okait, hatásait és az ebből levonható következtetéseket veszi számba, különös tekintettel a pénzügyi szabályozás átalakulásának kérdéseire. Válaszadóink különböző perspektívákból – köztük pénzügyi és reálgazdasági folyamatok, gazdaságpolitikai kérdések, működőtőke-áramlások, szabályozási dilemmák irányából – vizsgálják az elmúlt egy-két év rendkívüli világgazdasági fejleményeit és azok hazai vonatkozásait. E kérdéskör egyik legfontosabb elemével, a globális működőtőke-áramlások alakulásával, a visszaeséssel párhuzamosan végbemenő szerkezetváltás jellemzésével és a változások magyarországi implikációival foglalkozik Kalotay Kálmán cikke. A cikk bizakodásra (is) okot adó konklúziója szerint Magyarország bizonyos értelemben akár előnyére is fordíthatja a válságot, amennyiben a regionális versenytársakhoz képest relatíve leértékelődő forint és a külföldi működő tőke hasznossága körül újjáépülő társadalmi konszenzus a gazdaságpolitikai kiigazítás sikerét és a válság lecsengését követően akár a működőtőke-beáramlás fellendüléséhez is elvezethet. Ugyancsak szorosan kapcsolódik a pénzügyi világválság jelenségéhez Ligeti Sándor tanulmánya a pénzügyi felügyeletek intézményi kereteinek alakulásáról, valamint a felügyeletekkel szembeni követelmények változásáról. Számunkat Pellényi Gábor és Sass Magdolna cikke zárja a magas olajárak makrogazdasági hatásairól, különös tekintettel az Európai Unió gazdaságában lezajló alkalmazkodási folyamatra, valamint a lehetséges uniós szintű gazdaságpolitikai válaszokra. A helyzet paradoxona, hogy „[a] második világháború óta szinte minden recessziót az olaj árának jelentős emelkedése előzött meg. Ugyanakkor mind az ökonometriai számítások, mind a modellszimulációk arra világítanak rá, hogy az olajárak emelkedésének hatása a gazdasági növekedésre mérsékelt és átmeneti.” A gazdaság spontán alkalmazkodása ezúttal viszonylag gyors és zökkenőmentes volt, a megrázkódtatások enyhítésére rendelkezésre álló gazdaságpolitikai eszközök azonban továbbra is meglehetősen korlátozottak.
Külgazdaság, LII. évfolyam, 2009/1-2. (4-41. o.)
Körkérdés – a pénz és tőkepiaci szabályozás összefüggéséről
ANTALÓCZY KATALIN, BOD PÉTER ÁKOS, CSÁKI GYÖRGY, KIRÁLY JÚLIA, KOVÁCS ÁLMOS, MÉRŐ KATALIN, MOHAI GYÖRGY, SASS MAGDOLNA, SZÁZ JÁNOS, VÁRHEGYI ÉVA
A 2007 nyarán elkezdődött amerikai jelzálogpiaci válságból 2008 őszére nemzetközi bank- és ennek nyomán tőzsdeválság bontakozott ki. A válság egyaránt sújtja a fejlett és feltörekvő piacokat, az euróövezet várható 2009. évi recessziója pedig az új kelet-közép-európai uniós tagországok növekedési lehetőségeit is erősen beszűkíti. A fejlemények azt mutatják, hogy a pénz- és tőkepiac, illetve a bankszektor országhatárokon belüli és nemzetközi szabályozása nem töltötte be stabilizáló szerepét. Lapunk hagyományos év eleji körkérdése a világgazdasági visszaesés közvetlen kiváltó okának tekinthető pénz- és tőkepiaci válság jelenségének elemzésével és a belőlük fakadó tanulságok számbavételével foglalkozik. Ezzel kapcsolatos kérdéseink a következők:
Ön szerint a szabályozásnak milyen irányt kellene szabni?
Melyek a válság legfontosabb tanulságai, melyeket a hatékony nemzeti és nemzetközi szabályozásoknak a jövőben figyelembe kell venniük?
Várakozása szerint az új szabályozások milyen hatást gyakorolnak majd a nemzetközi tőkemozgás mennyiségére, szerkezetére és irányára?
[wpfilebase tag=fileurl id=92 linktext=’A cikk letöltése’ /]
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. január–február (42–61. o.)
A működő tőke és a 2008. évi világgazdasági válság
KALOTAY KÁLMÁN
A 2008-as év döntő változásokat hozott a világgazdaság fejlődésében: a pénz- és tőkepiacokon alapuló nemzetközi integráció mély válságba került. Ez a cikk azt vizsgálja, hogy a működőtőke-áramlások – a nemzetközi kereskedelemmel egyetemben – hogyan képesek felváltani a pénz- és tőkepiacokat a nemzetközi integrációs szerepben. Arra ugyan nem vállalkozik, hogy teljes képet adjon a működő tőke jövőbeli helyzetéről, azt viszont részletesen vizsgálja, mennyire felel meg az a stabilitással kapcsolatos elvárásoknak, mennyiben tükröződik benne a feltörekvő országok és a „ricardói javak” növekvő szerepe, és mennyiben érinti az állam növekvő szerepvállalása. A cikk végén a szerző arra is kísérletet tesz, hogy röviden felvázolja, milyen kihívásokat és lehetőségeket kínál a jelenlegi válság a magyar működőtőke-import számára.*
*A cikk a szerző egyéni véleményét tükrözi, amely nem esik szükségszerűen egybe az Egyesült Nemzetek és az UNCTAD hivatalos álláspontjával. A szerző köszönetét fejezi ki a cikk első változatát értékelő opponensnek a kézirat átdolgozására tett hasznos javaslataiért.
[wpfilebase tag=fileurl id=91 linktext=’A cikk letöltése’ /]
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. január–február (62–83. o.)
A pénzügyi felügyeletek függetlensége és beszámoltathatósága
LIGETI SÁNDOR
A pénzügyi felügyeletek szükségességéről és az integrált felügyeletek kialakításának kérdéseiről folyó vita után felmerülnek a pénzügyi felügyeletek önállóságának és beszámoltathatóságának kérdései is. Elméleti közgazdászok hangsúlyozzák, hogy a pénzügyi felügyeleteknek függetleneknek kell lenniük a kormányzattól, a politikusoktól és a felügyelt szektor befolyásától is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az államoknak a pénzügyi rendszer védelmében – főleg válságok idején – be kell avatkozniuk a pénzügyi folyamatokba, befolyásolniuk kell a felügyeleti tevékenységet is. A felügyelő hatóságoknak be kell számolniuk tevékenységükről a kormányzati szerveknek, és jelentéseikben, illetve a médián keresztül a nyilvánosságnak is. A bankok egyesülései, a határokon átnyúló bankműveletek elterjedése, a pénzügyi konglomerátumok megkövetelik a különböző országok pénzügyi felügyeleteinek együttműködését. Érdekellentétek jelentkezhetnek az anya- és fogadó országok bankfelügyeletei között. Ezt okozhatja az, hogy más lehet a jelentősége az adott pénzintézetnek az anya- és a fogadó országban, illetve az illikviditás és az inszolvencia kezelésében. Nehézségek jelentkezhetnek a helyszíni ellenőrzéseknél, nyelvi problémák, politikai nézeteltérések is felmerülhetnek. Az Európai Unióban a határokon átnyúló banktevékenységnél az anyaországi felügyelet elve érvényesül, különbséget tesznek azonban aszerint, hogy a fogadó országban működő bankszerv fiókként vagy leányvállalatként működik. Előbbinél az anyaország, utóbbinál a fogadó ország pénzügyi felügyelete az illetékes. Az unióban is jelentkeznek az anya- és fogadó országok felügyeletei közötti munkamegosztás problémái, felmerül a pénzügyi konglomerátumok egységes felügyeletének kérdése. Ez a vezető felügyeletek kialakítását, illetve a felügyeleti kollégiumok létrehozását eredményezte. Az európai pénzügyi piac kialakulása, az egyes pénzintézetek több országban folytatott tevékenysége felvetette a páneurópai pénzügyi felügyelet létesítésének szükségességét. Egy ilyen szervezet kialakítását sokan az egyes országok szuverenitását sértőnek tartják, és így a közeljövőben való megvalósítását nem tartják időszerűnek.
[wpfilebase tag=fileurl id=93 linktext=’A cikk letöltése’ /]
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. január–február (84–110. o.)
Magas olajárak – lehetséges kereskedelempolitikai válaszok
PELLÉNYI GÁBOR – SASS MAGDOLNA
A 2000-es évek trendszerű olajár-emelkedése jelezte, hogy a dinamikusan bővülő kereslettel a kínálat csak nehezen tudja tartani a lépést. A gazdaságok spontán alkalmazkodása a dráguló olajhoz ugyanakkor viszonylag gyors és zökkenőmentes volt. A legfőbb alkalmazkodási csatornák a vállalati ellátási láncok reagálása, az üzemanyag-helyettesítés, néhány ágazatban a termelés áttelepítése az energiaforrások közelébe, valamint az energiahatékonyság javítása. A gazdaságpolitika szerepe másodlagosnak tűnik a drága olajhoz való alkalmazkodásban, bár néhány hasznos beavatkozási terület kiemelhető. A kereskedelempolitika eszközei abban játszhatnak szerepet, hogy az európai vállalatok külföldön és az EU-ban is „tisztességesebb” versenyfeltételek között működjenek, és a háztartásokat és vállalatokat is ösztönözzék az energia megtakarítására. Sajnos a kereskedelem- és gazdaságpolitika lehetőségeit erősen korlátozza, hogy a meghatározó energiatermelő és exportáló partnerek nagy része számára a gazdasági és politikai hatalom legfontosabb forrása a szénhidrogének termelése és exportja. Így a gazdaságpolitikák mellett, sőt előtt a külpolitika szerepe meghatározó.*
* E tanulmány alapjául az a kutatás szolgált, amelyet az ICEG European Center, a GKI Energiakutató és az osztrák Wiener Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche (WIIW) gazdaságkutató intézetek közösen végeztek az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának megrendelésére 2007 nyarán. Az eredeti kutatás célja a magas olajárak európai gazdaságra gyakorolt hatásainak felmérése, valamint a lehetséges kereskedelempolitikai válaszok értékelése volt. A kutatás eredményeként létrejött angol nyelvű elemzés letölthető az ICEG European Center és az Európai Parlament honlapjairól „The Impact of Sustained High Oil Prices on Trade Flows” címmel, aktualizált változata (Pellényi–Christie, 2008) elérhető a WIIW honlapján, végül egyes, Magyarországra vonatkozó következtetései (Pellényi, 2007) szintén az ICEG European Center honlapján találhatók. Sass Magdolnának a relokációra vonatkozó kutatásait az OTKA (68435) támogatta.
[wpfilebase tag=fileurl id=94 linktext=’A cikk letöltése’ /]
JOGI MELLÉKLET: A kártérítés Körmértékének kiszámítása a Bécsi Vételi Egyezmény szabályai alapján
DR. SZABÓ SAROLTA
Az Egyesült Nemzetek égisze alatt született, az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló egyezmény már hetvenegy ország által elfogadásra került. Ugyan az egyezmény számos területen sikeresnek bizonyult, egy jogvitában a felek számára legfontosabb kérdésben, azaz a szerződésszegés következményeként járó kártérítés vonatkozásában nem hozott egységet. Az egyezmény 74. cikke fogalmazza meg a kártérítés alapvető szabályát, azonban nem nyújt külön útmutatást a kártérítés öszszegének kiszámításához. Következésképpen jelen tanulmány az Egyezmény Tanácsadó Testületének 6. sz. véleménye („A kártérítés mértékének kiszámítása az egyezmény 74. cikke szerint”) alapján az egyezmény szerint megítélhető kártérítés vizsgálatára tesz kísérletet. A Tanácsadó Testület megközelítési módjainak alkalmazása így nemcsak összeegyeztethetőbb kártérítési összegek megítéléséhez vezethet, hanem az egyezmény azon célját is előmozdíthatja, hogy az az áruk adásvételére egy nemzetközileg egységes jogot képezzen
[wpfilebase tag=fileurl id=95 linktext=’A cikk letöltése’ /]