Külgazdaság 2010/1-2

Paul Marer: A világválság és Kelet-Európa

Elekes Andrea – Halmai Péter: A költségvetési felülvizsgálat „legforróbb” témaköre: A Közös Agrárpolitika finanszírozása

Körkérdés a válságról és az állami beavatkozásról – Válaszolnak: Ádám Zoltán, Antalóczy Katalin, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csáki György, Gács János, Karsai Gábor, Madarász Aladár, Muraközy Balázs, Nagy Katalin, Palócz Éva, Richter Sándor, Sass Magdolna, Simonovits András, Soós Károly Attila, Várhegyi Éva

Bakonyi Eszter: Szeretjük-e a versenyt? Vélemények a piacgazdaságról Magyarországon

JOGI MELLÉKLE T: Galamb Zsófia – Kányási Zsófia : A munkahelymegőrzéshez és a munkahelyteremtéshez kapcsolódó közösségi állami támogatási szabályok, illetve a hazai foglalkoztatás legfontosabb támogatási lehetőségei

Külgazdaság, LIV. évf., 2010. január–február (3–31. o.)

A világválság és Kelet-Európa

PAUL MARER

A 2007-től 2009-ig tartó világválságot három, egymással kölcsönhatásban álló és egymást erősítő válságként értelmezi a szerző: pénzügyi, likviditási és reálgazdasági válságként, amelyek okait és következményeit tárgyalja a cikk. A kelet-európai reálgazdaságokat egyidejűleg – habár eltérő mértékben – három egymással összefüggő külső sokkhatás érte: a globális pénzügyi és likviditási válság, amely a vállalkozások és a háztartások számára folyósított külföldi és hazai hitelek súlyos korlátozásához vezetett; a tőkebeáramlás drámai csökkenése, amely mind a befektetéseket, mind a hiteleket visszafogta; és az exportjuk iránti csökkenő kereslet, amely igen gyors negatív hatást fejtett ki a kelet-európai országok GDP-jére és foglalkoztatottságára. Hogy e sokkok különböző módon és mértékben hatottak a tíz EU-tag kelet-európai országra, azt magyarázza a valutarendszerük különbsége, lakosságuk deviza eladósodásának mértéke és kormányaik krízis előtti fiskális és monetáris politikájának minősége. Mivel Nyugat-Európa gazdasági gyógyulása és középtávú növekedése valószínűleg lassú lesz, ezért a kelet-európai országoknak szükségük lesz arra, hogy a jövőben jobban támaszkodjanak olyan belső forrásból fakadó tényezőkre, melyek jobb kihasználásával tudják majd termelékenységük színvonalát és nemzetközi versenyképességüket erősíteni.

Külgazdaság, LIV. évf., 2010. január–február (32–66. o.)

A költségvetési felülvizsgálat „legforróbb” témaköre: A Közös Agrárpolitika finanszírozása

ELEKES ANDREA – HALMAI PÉTER

A költségvetési felülvizsgálat során a Közös Agrárpolitika (KAP) fennállása legnagyobb kihívása előtt áll: már nemcsak a (közös) finanszírozásáról, hanem a jövőjéről van szó. Nyilvánvaló, hogy az eddigi reform – előremutató elemei ellenére – továbbra sem eredményezi a KAP tartósan fenntartható rendszerét. A további változások elkerülhetetlenek. A fiskális föderalizmus é más politikai-gazdaságtani megközelítésekre támaszkodva a következő kérdésekre keressük a választ. Indokolt-e a megreformált KAP közös finanszírozása? Kiterjeszthető-e a nemzeti társfinanszírozás? Fenntartható-e a közösen finanszírozott közvetlen támogatások rendszere? Számos regionális (EU) vagy globális szempont (globális élelmiszer-biztonság; a föld mint stratégiai inputtényező; környezetvédelem; tisztességes verseny stb.) szól amellett, hogy a szabályozás és finanszírozás kereteit EU-szinten határozzák meg. Teljes központosítás (központi finanszírozás, végrehajtás és ellenőrzés) azonban csak az összekapcsolt termékek esetében lehet indokolt. Minden más esetben megfontolandó a decentralizáció valamilyen mértéke.

Külgazdaság, LIV. évf., 2010. január–február (67–129. o.)

Körkérdés a válságról és az állami beavatkozásról

Ádám Zoltán, Antalóczy Katalin, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Csáki György, Gács János, Karsai Gábor, Madarász Aladár, Muraközy Balázs, Nagy Katalin, Palócz Éva, Richter Sándor, Sass Magdolna, Simonovits András, Soós Károly Attila, Várhegyi Éva

A világméretű pénzügyi és gazdasági válság következményeinek korlátozása szinte minden gazdaságban olyan állami beavatkozási akciókat tett szükségessé, amilyeneket korábban egyáltalán nem, vagy sokkal kisebb mértékben alkalmaztak (bankok, pénzintézetek és termelővállalatok államosítása, illetve állami részvétel a finanszírozásukban; adott cégek, foglalkoztatotti csoportok és fogyasztói rétegek érdekeit védő költséges állami mentőprogramok elindítása stb.). E mellett olyan törekvések, amelyek egyes közfeladatok magánosítására irányultak (pl. a nyugdíjrendszerek magánosítása) jelentősen veszítettek vonzerejükből.
Az állami beavatkozás és gondoskodás így előtérbe került, és gyanítható, hogy ez a fejlemény széles körben befolyásolja majd a gazdaság szereplőinek jövőbeli viselkedését. Fontos kérdés, hogy milyen mértékben alakul ki az a szemlélet, hogy az állami beavatkozás erősödése csak kényszerű és átmeneti jelenség volt, illetve milyen mértékben szoknak hozzá a gazdaság szereplői a központi segítséghez és válnak viselkedésükben függővé az állami gondoskodástól. További kérdések:
– Vajon a válság nyomán jelentősen átértékelődik-e az államnak a gazdaságban játszott szerepe a világ országaiban?
– Mi lesz ezen a területen a növekvő eladósodással szembenézni kénytelen kormányok teendője, illetve az EU tagországai esetében az unió intézményeinek feladata?
– Van-e ezzel kapcsolatban a magyar politikai elitnek stratégiája, és ha igen, ezek a stratégiák segítik-e a kérdés megoldását?
– A válság nyomán milyen egyéb, az állami szerepvállalástól független tendenciák befolyásolhatják tartósan a gazdasági szereplők viselkedését, és ezek hogyan hatnak a hazai vállalatok versenyképességének alakulására?

Külgazdaság, LIV. évf., 2010. január–február (130–165. o.)

Szeretjük-e a versenyt? Vélemények a piacgazdaságról Magyarországon

BAKONYI ESZTER

A cikk arra keresi a választ, hogy hogyan vélekedik a magyar közvélemény a piacgazdaság néhány alapvető vonásáról, intézményeiről és hazai tapasztalatairól két évtizeddel a rendszerváltás után. Az elemzés középpontjában az emberek versennyel kapcsolatos attitűdjei állnak mind fogyasztóként, mind a kínálati oldal nézőpontjából. A Medián idősoros vizsgálatainak köszönhetően a privatizációval, az állam szerepével és a gazdasági sikerrel kapcsolatos vélemények változását is vizsgálni tudtuk. A cikk fontosabb megállapításai közé tartozik, hogy a magyar társadalom a rendszerváltás óta egyre nagyobb mértékben utasítja el a piacgazdaságot, a nagyvállalatok és földek magánosítását, a külföldiek tulajdonlását, valamint a teljesítmények piaci jutalmazását. A piacgazdaság elutasítottsága mellett jelentős a hazai versenyt tisztességtelennek mondók aránya. A versenyt általában azok kedvelik, akik maguk szinte teljesen védett helyzetben vannak vele szemben.

JOGI MELLÉKLET – VERSENYPOLITIKA ÉS VERSENYKÉPESSÉG: A munkahelymegőrzéshez és a munkahelyteremtéshez kapcsolódó közösségi állami támogatási szabályok, illetve a hazai foglalkoztatás legfontosabb támogatási lehetőségei

GALAMB ZSÓFIA – KÁNYÁSI ZSÓFIA

A recesszió következtében 2008 októbere óta mintegy nettó 90 000–100 000-rel csökkent a munkahelyek száma. Valójában ennél lényegesen magasabb lenne ez az arány, amennyiben a jelen tanulmányban bemutatott intézkedések bevezetésére nem került volna sor. Tekintettel arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, munkahelymegőrző és munkahelyteremtő támogatási konstrukciók kialakítására kizárólag a vonatkozó közösségi versenyjogi – állami támogatási – szabályok betartása mellett kerülhet sor. A munkahelyteremtés támogatása jogcímen az unió számos eszközt biztosít a tagállamok részére. A válság kapcsán azonban a munkahelymegőrzés elősegítése került inkább előtérbe, a szerzők véleménye szerint a közösségi állami támogatási szabályok e téren meglehetősen kevés lehetőséget biztosítanak a támogatást nyújtók számára. A téma összefoglalásának fő indoka az, hogy megvizsgáljuk, a kialakult gazdasági és pénzügyi válság legsürgetőbb kihívásaként megjelenő munkanélküliség leküzdésére a versenyjog keretein belül milyen megoldások állnak rendelkezésre.

Kategória: 2010. évi számok összefoglalója, Külgazdaság