KARSAI JUDIT: A kockázati és magántőke forrásai – Az intézményi befektetők szerepe a kockázati és magántőke-ágazat forrásellátásában
INOTAI ANDRÁS: A világgazdasági válság és a kínai külgazdaság-politika: hatások és válaszok
ÚJ KÖNYVEK: Bogdan Góralczyk: Kínai főnix. Paradoxonok egy felemelkedő birodalomból (Wisniewski Anna)
Pitti Zoltán: Gazdasági teljesítmények kontra társadalmi elvárások (Becsky Róbert)
JOGI MELLÉKLET: VERSENYPOLITIKA ÉS VERSENYKÉPESSÉG: Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei – II. rész A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai
Külgazdaság, LIV. évf., 2010. november–december (3–33. o.)
KARSAI JUDIT
A kockázati és magántőke forrásai – Az intézményi befektetők szerepe a kockázati és magántőke-ágazat forrásellátásában
A 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válság következtében a kockázati és magántőke- ágazat helyzete meggyengült. Az új ügyletek száma, értéke, valamint a befektetésekre odaígért tőke volumene lecsökkent, az ügyletek finanszírozásában mérséklődött a hitel aránya. Nehezedett a portfóliócégekből történő kilépés, ami lassította a tőke visszafizetését a kockázati és magántőkealapok befektetői számára. Az intézményi befektetők körében azonban a válság ellenére viszonylag pozitív maradt a kockázati és magántőke-befektetések megítélése, miután a kockázati és magántőke jobb teljesítményt mutatott a nyilvános piacokénál. A nagy értékű kivásárlásokra vállalkozó regionális magántőkealapok szemében gyengülő vonzerejű, ám a Jeremie-alapok felállításában és a magánnyugdíj-pénztári befektetések liberális szabályozásában 2010 őszéig élen járó Magyarországon a klasszikus kockázatitőke-befektetések fellendülése lehetséges, ami a válság miatt háttérbe szoruló hitelfinanszírozás közepette gyorsíthatja a kis- és középvállalkozások fejlődését. A magánnyugdíj-pénztárak esetleges „államosítása” nyomán azonban ez a folyamat megtorpanhat.
Journal of Economic Literature (JEL): G23; G24.
Külgazdaság, LIV. évf., 2010. november–december (34–87. o.)
INOTAI ANDRÁS
A világgazdasági válság és a kínai külgazdaság-politika: hatások és válaszok
A 2008 őszén kibontakozó pénzügyi, majd gazdasági válság nemcsak felértékelte Kína globális gazdasági szerepét, hanem az országot a válságkezelés és a válság utáni világgazdaság megkerülhetetlen és egyre befolyásosabb szereplőjévé tette. a cikk első része azokat a belső és nemzetközi tényezőket mutatja be, amelyek megváltoztatták Kína nemzetközi gazdasági koncepcióját és növelték az ország felelősségét a globális válság kezelésében. a második rész a legfontosabb bilaterális kapcsolatokat tekinti át, különös tekintettel a „sziámi ikerré” változott Kína–USA viszonyra, a stratégiai partnerségre váró EU–Kína kapcsolatrendszerre, valamint az ellátásbiztonság és a piacszerzés szempontjából egyaránt fontos fejlődő viszonylatokra. Végül a harmadik rész az elmúlt évtizedekben követett „exportorientációs fejlődési modell” folytathatóságával, illetve a belső keresletre való átállás szükségességével és korlátaival foglalkozik. Ez mind elméleti, mind gazdaságpolitikai szempontból különös figyelmet igényel, nem utolsósorban a válság kapcsán a magyar gazdasági szakértők között is felélénkült „modell”-vita kapcsán.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: F02, G01, O24, O53.
JOGI MELLÉKLET: VERSENYPOLITIKA ÉS VERSENYKÉPESSÉG: NAGY CSONGOR ISTVÁN
A csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei – II. rész A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai
A tanulmány a csoportos igényérvényesítés kérdését összehasonlító jogi szempontból vizsgálja. Célja a csoportos perlés összehasonlító jogi modelljeinek felvázolása, és azok előnyeinek, érdemeinek és hátrányainak összevetése. A tanulmánynak ez a része a csoportos igényérvényesítés európai modelljeivel foglalkozik. Első lépésben megvizsgálja az EU jogi keretet. Ezt követően az alábbi országok szabályozási megoldásai kerülnek elemzésre: Anglia és Wales, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország. A tanulmánynak ez a része bemutatja, hogy bár a legtöbb európai ország, amennyiben szabályokat fogadott el kifejezetten a csoportos igényérvényesítéssel kapcsolatban, az opt-in rendszert követte (csak azok a csoporttagok részesei az eljárásnak, akik kifejezetten hozzájárultak), négy európai országban találunk opt-out rendszert (azok a csoporttagok, akik nem akarnak az eljárás részévé válni, ki kell lépjenek); ezért nem lehet azt állítani, hogy az opt-out csoportperek ismeretlenek lennének Európában. Az utolsó lépésben a tanulmány összehasonlítja és értékeli a különböző szabályozási megoldásokat. A tanulmány végső következtetése, hogy az opt-out rendszer bevezetése Európában indokolt lenne.
Journal of Economic Literature (JEL) kód: K211.