Külgazdaság 2024/1-2

Külgazdaság – Körkérdés 2024

Körkérdés a gazdaságpolitika újragondolásáról a pandémia és az infláció után

Recesszió vagy infláció? Vagy más választás is van? – ezt firtatta egy éve a Külgazdaság. A kérdés ma is aktuális. Azokban a napokban, amikor a jövő évre vonatkozó Körkérdésünket elküldjük szerzőinknek, a meghatározó jegybankok pozitív, azaz az inflációt meghaladó alapkamattal igyekeznek helyreállítani az árstabilitást, az amerikai Federal Reserve-től az Európai Központi Bankig, a Bank of Englandtól a kínai központi bankig. „A pénzügyi szigor kezdi éreztetni a hatását” – írta őszi prognózisában a Nemzetközi Valutaalap, amelynek elemzői mindazonáltal abban reménykednek, hogy lassul ugyan a gazdasági növekedés, de nem áll le. A globális szervezetek és a nemzetgazdaságok többsége a tartósan magas kamatok időszakára kényszerül berendezkedni, holott szűk egy évtizede még az foglalkoztatta a kutatókat, miképp működhetnek a gazdaságok deflációban, negatív kamatkörnyezetben.

Az elmúlt évtized drámai fordulatai után azzal a kérdéssel fordulunk szerzőinkhez, amelyhez az Olivier Blanchard és Lawrence H. Summers szerkesztésében négy éve megjelent Fejlődés vagy forradalom tanulmánykötet alcíméből merítettünk ötletet (Evolution or Revolution? Rethinking Macroeconomic Policy after the Great Recession):

SZÜKSÉG VAN-E A NAGY PANDÉMIA ÉS A NAGY INFLÁCIÓ UTÁN A GAZDASÁGPOLITIKA ÚJRAGONDOLÁSÁRA?

A kissé ironikus hangulatúnak szánt kérdés a magyarországi gazdaságpolitikára is vonatkozik. Miközben a Magyar Nemzeti Bank még a 2023. év vége felé is azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági növekedés beindításához le kell győzni az inflációt, a kormány eltűrné, hogy a fogyasztói árak a jegybanki célnál magasabb szinten stabilizálódjanak, és inkább a felzárkózás gyorsítására fókuszál. Az MNB kitart a pozitív reálkamat szükségessége mellett, a kormány viszont erőteljes kamatcsökkentést várna el, és visszatérne a 2022-es évet megelőzően alkalmazott magasnyomású modellhez. A gazdasági növekedést övező kockázatoknak azonban magyar sajátosságai is vannak, ilyen például az uniós források elakadása, a működőtőke- és a mun-kaerőimport gyorsításának szándéka, az energiafüggőség csökkentése, amely ellentétben áll a fejlesztési célok többlet-energiaigényével. A kockázatok közé sorolható a térségi átlagot jócskán meghaladó eladósodás, a jövedelmi olló nyílása, valamint a humán területek lassan, de folyamatosan visszaszoruló költségvetési támogatása is. A helyzetet egy politikai kockázat is árnyalja: hogyan alakulnak az európai parlamenti választások, milyen következtetést vonnak le a kormányzó pártok – s nem csupán Magyarországon.

Szerzőinket ezúttal is arra kértük, hogy a globális vagy nemzeti dilemmák bármelyikét vizsgálják meg, elemezzék a szokásos alapossággal, vagy új szempontokkal gazdagítsák azokat. A válaszok 2023. december 17. és 2024. február 16. között érkeztek a Külgazdaság szerkesztőségébe.

 

Válaszolnak:

 

Antalóczy Katalin, Sass Magdolna: Növekvő szuverenitás helyett – hármas függés • Benczes István: Elvesztegetett évtized(ek) • Bod Péter Ákos: A magyar lokomotívot hiába fűtik fel • Czelleng Ádám: A szükségszerű fejlődés és az elkerülhetetlen reform • Csaba László: Gazdaságpolitikai harckészültségben • Csáki György: Új iparpolitika az Egyesült Államokban • Éltető Andrea: Kockázatos lavírozás nyugat és kelet között • Ferkelt Balázs: A magasnyomású gazdaság(politika) mint a növekedés és felzárkózás pályája? • Halmai Péter: Sokkok utáni kilábalás az euróövezetben a posztcovid időszakban: középpontban az egyensúly és a kínálati oldal • Herczog László: Nem látjuk a jövőt, de felkészülhetünk rá • Karsai Gábor: A mélyponton túl, a fenntartható fejlődésen innen •

Katona Tamás: Szükség van-e a nagy pandémia és a nagy infláció után a gazdaságpolitika újragondolására? • Molnár Dániel – Horváth Diána: Kihívások kihívások hátán – egyelőre (?) megoldások nélkül • Mérő Katalin: Szükséges-e, várható-e a bankszabályozás radikális újragondolása? • Muraközy László: Az összetevőket jól ismerjük, a recepteket alig • Nagy Katalin: Hatásosak-e a régi beidegződések, a régi módszerek? • Petschnig Mária Zita: Gazdaságpolitika helyett • Pleschinger Gyula: „Merre tovább, melyik úton?” • Regős Gábor: Infláció vagy recesszió? • Rosta Miklós: Az illiberális egyensúlya ára • Simonovits András: Infláció és nyugdíjrendszer: 2021–2024 • Trippon Mariann: Az infláció legyűrése: most jön a neheze • Vakhal Péter: Az ingyenebéd íze • Várhegyi Éva: Erőltetett növekedés

 

 

VÉLEMÉNY

Biztos, hogy rossz ötlet az akkumulátorgyártás? (Egy régi vita új köntösben)

MIHÁLYI PÉTER*

2023 folyamán egyre nagyobb társadalmi visszhangot váltottak ki azok a magyarországi beruházások – szám szerint közel 40 –, amelyek már termelnek vagy a belátható jövőben akkumulátorokat fognak termelni vagy a gyártásukhoz kapcsolódó ipari fejlesztéseket szolgálják. A témával sokat foglalkoznak nagy tekintélyű elméleti szakemberek is. A nyomtatásban megjelent vélemények többsége kritikus. Egyfelől a még nem kellően kiérlelt technológia kockázataira hívják fel a figyelmet, amely minden országot érint, másfelől Magyarország szempontjából gazdaságpolitikai hibának gondolják az autóipari ágazat felé való további növekvő elköteleződést. Ez a rövid tanulmány a kockázatok közül négyet ragad ki. Legelsősorban az értékláncok számszerű elemzésére alapozódó kritikákat veszi górcső alá.

Journal of Economic Literature (JEL) kódok: O14, O25, O32.

Kategória: 2024. évi számok összefoglalója, Külgazdaság