A lakossági megtakarítások mértéke, formái és becslések a regionális eloszlásáról

Készült a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között létrejött kutatási támogatási szerződés keretében

A tanulmányt készítő munkacsoport: Palócz Éva (témavezető), Matheika Zoltán, Nagy Katalin, Nagy Ágnes

A magyar háztartások bruttó megtakarításai (pénzügyi eszközeinek állománya) 2008-ban megközelítette a GDP 100%-át, ami az EU régi tagországaival összehasonlítva viszonylag alacsony, a visegrádi országokhoz képest azonban kifejezetten magasnak mondható. Ugyanakkor pénzügyi kötelezettségei (tartozás) is viszonylag magasak, főként az elmúlt években bekövetkezett viharos növekedés következtében: a háztartások tartozásai a GDP-ben mérve a 2000. évi 10% alatti szintről mintegy 40%-ra emelkedtek. A követelések és kötelezettségek majdnem folyamatos növekedése mögött az elmúlt két évtizedben a háztartások erősen változó megtakarítási hajlandósága áll. Míg a rendszerváltás utáni évek jelentős reáljövedelem-csökkenését a megtakarítási hajlandóság számottevő erősödése kísérte (ez volt az akkor „megtakarítási csodának” nevezett jelenség), a kilencvenes évek második felétől egészen 2002-ig viszonylag kiegyensúlyozott megtakarítási folyamatoknak lehettünk tanúi. 2002-től azonban a reáljövedelem hirtelen és számottevő növekedése a megtakarítási attitűd zuhanásszerű romlásával járt együtt. A magyar háztartások bruttó megtakarításai (a jövedelem arányában) jelentősen visszaestek, míg hitelfelvétele (pénzügyi kötelezettség-vállalása) a válság kitöréséig rohamosan növekedtek. 2003-ban a nettó lakossági megtakarítások (a folyó megtakarítások és a hitelfelvételek egyenlege) egyenesen lenullázódott, amire korábban egyetlen évben sem volt példa. A megtakarítási magatartás ilyen hektikus változásait elsősorban a gazdaságpolitika kiszámíthatatlan változásai idézték elı. A reáljövedelem hol ugrásszerűen emelkedett, hol pedig hirtelen zuhant, a megtakarításokat hol kedvezményekkel ösztönözték, hol pedig adókkal sújtották, az adóráták hektikusan változtak, és a kamat, illetve árfolyam-politika sem segítette a háztartásokat jövőbeli várható pénzügyi helyzetük előrelátásában. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz a megtakarításokra vonatkozó előrejelzést készíteni, mivel nem állnak rendelkezésre olyan múltbéli tapasztalatok, kiegyensúlyozott és átlátható idősorok, amelyek (korrigált) extrapolációjával az előrejelzés elvégezhető lenne. A nehézséget tovább fokozza, hogy a világmérető pénzügyi válság következményei ma még beláthatatlanok, akár a lakossági reakciókra, akár a bankok betétgyűjtési és hitelezési politikájának változására gondolunk. 2009 első félévében a háztartások a válság hatására több mint 100 milliárd forint értékben fizettek vissza tartozásokat (devizahiteleket), és bruttó megtakarításaik (pénzügyi eszközök képzése) is történelmi mélypontra süllyedt.

Kategória: Kutatás