Készült a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között létrejött kutatási támogatási szerződés keretében
A tanulmányt készítő munkacsoport: Oblath Gábor (témavezető), Bartha Attila, Nagy Ágnes, Vakhal Péter
Közreműködött: Gyukics Rita, Pécseli Mariann
Tanulmányunk hat kelet-közép-európai új EU-tagország nemzetközi versenyképességének alakulásáról, annak makrogazdasági hátteréről és tényezőiről kíván képet adni a rendszerváltozástól napjainkig. Ugyanakkor arra is törekszik, hogy a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességét jellemző fejleményeket a kelet-közép-európai (KKEU-i) országokkal összehasonlítva értelmezze; így írásunkban a KKEU-i térség egészére jellemző folyamatokról és az azokhoz viszonyított hazai specifikumokról egyaránt szólni kívánunk. Először hat ország folyamataival foglalkozunk: a visegrádi négyek (V4: Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) mellett a két legutóbb csatlakozott EU-tagország (Bulgária és Románia) fejleményeit is áttekintjük. Amint azonban a versenyképesség makrogazdasági hátterének áttekintése alapján látni fogjuk (3. fejezet), a két országcsoportot jellemző folyamatok olyannyira különböznek egymástól, hogy együttes kezelésük közgazdaságilag nem indokolt. Ezért a későbbiekben elsősorban a V4-országok összehasonlító elemzésére összpontosítunk, de az elemzés egyes pontjain kitérünk az EU két legújabb tagországára is. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a versenyképesség részletesebb elemezéshez szükséges külkereskedelmi adatok általában csak az 1990-es évek közepétől, illetve végétől állnak rendelkezésre, így a rendszerváltozást követő első időszakról csak a makrogazdasági statisztikák alapján adhatunk áttekintést. Munkánk elején néhány, a nemzetközi versenyképesség értelmezéséhez és méréséhez kapcsolódó nélkülözhetetlen fogalmat tisztázunk; ennek keretében a hazai gazdaság versenyképességének alakulásáról kétféle hipotézist fogalmazunk meg, amely későbbi elemzéseinkhez támpontot kínálhat. A következő lépésben a reálgazdasági, illetve árszintfelzárkózás, továbbá egyes makrogazdasági folyamatok, majd az import belső és a kivitel külső piaci részesedésének alakulása alapján igyekszünk képet adni a vizsgált országok versenyképességének változásairól. Ezt követően térünk rá a számunkra releváns bontásra (az EU-n belüli és azon kívüli kereskedelemre), s így vizsgáljuk a piaci részesedések alakulását folyó és változatlan áron, továbbá kitérünk a cserearányok változásaira is. Látni fogjuk, hogy a 2000-es években a hazai kivitel volumene más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan teljesített, a lényeges különbség a kiviteli árak alakulásában mutatkozik, ami okkal veti fel a kérdést: exportáraink emelkedésének versenytársainkhoz viszonyított lemaradása, illetve cserearányaink romlása vajon a hazai versenyképesség gyengülését jelenti-e? Ezt a kérdést vizsgálva, előbb az úgynevezett CMSA- (constsant market share analysis) módszerrel vizsgáljuk a versenyképesség alakulását; itt térünk ki a kivitel technológiai összetételére és annak változásaira. A következő lépésben foglalkozunk a viszonylati ár- és cserearányindexekkel, továbbá a külkereskedelmi egységértékek szintjének összehasonlításával. A továbbiakban a versenyképesség intézményi/minőségi mutatóit hasonlítjuk össze, végül ökonometriai módszerekkel igyekszünk azonosítani a kivitel alakulását meghatározó tényezők számszerű hatását. A Függelék kiegészítő információkat tartalmaz: első része a különböző módokon számított reálárfolyam-indexekkel, a második az FDI-beáramlással foglalkozik.