Külgazdaság 2018/9-10

Körkérdés a bérfelzárkóztatás határairól

Válaszolnak: Antalóczy Katalin, Bod Péter Ákos, Csáki György, Csillag István, Dedák István, Győrffy Dóra, Hárs Ágnes, Herczog László, Karsai Gábor, Losoncz Miklós, Mihályi Péter, Oblath Gábor, Palócz Éva, Petschnig Mária Zita, Regős Gábor, Sass Magdolna, Simonovits András, Trippon Mariann

Imponáló ígéretek. Így jellemezhetők Magyarország és regionális versenytársai növekedési programjai. Ha a következő esztendőkben valamiféle globális válságnak még csak a szele sem érződik, dinamikus és töretlen növekedést feltételeznek. A nemzeti konvergenciaprogramokban közölt prognózisok közös vonása, hogy a középtávon előre jelzett béremelések üteme szinte valamennyi országban meghaladja a termelékenység növekedését, és több százalékponttal felülmúlja a hazai össztermék bővülését is.

Mintha a regnáló kormányok engednének a sokat emlegetett bérfelzárkóztatási nyomásnak, és el is hinnék, hogy annak megvan a fedezete. A mértékek azonban nagyon is különbözőek. Bulgáriában a gazdasági növekedés 2020-ig kissé 4 százalék alatt maradhat, az élőmunka termelékenysége évi átlagban 3,5 százalékkal javul, az egy főre jutó béremelés azonban a 2017–2018-as időszakban meghaladja a 7, utána a 6 százalékot. Románia kissé visszafogottabb, mert bár a bérek emelkedése ott is felülmúlja a GDP-ét és a termelékenységét is, de látványosan nem szakad el tőlük. Szlovákiában nagyjából egy százalékpont a különbség a bérek javára a GDP-vel szemben, Csehország ennél jóval merészebben zárkóztatna fel. Csak Horvátország lóg ki a sorból a maga mértéktartó programjával, a mostani 2,8 százalékról kissé lassuló növekedéssel, a vele arányos béremeléssel és évente átlagosan 1 százalékkal javuló termelékenységgel.

Valamennyi térségi riválisánál gyorsabb tempót diktálna a magyar kormány, amely a stabilan 4 százalék fölötti növekedéshez a 2017-et követő 9,2 százalékos béremelés után az idén hasonló mértékűt, jövőre 7,9 százalékos, 2020-ban pedig 6,3 százalékost jelzett előre – miközben a termelékenység csak évi 2,6–3 százalékkal javul.

Financializáció a globális gazdaságban: okok és következmények

CZELLENG ÁDÁM

A financializáció a pénzügyi tevékenységek, a pénzügyi piacok és a pénzügyi intézmények gazdaságban betöltött növekvő szerepét jelenti. A financializáció a kapitalizmusfejlődés természetes velejárója ugyan, számos tényező azonban gyorsította a folyamatot. Ilyen többek között a dereguláció és a technológiai fejlődés, míg más olyan tényezők, amelyeket gyakran okozatként taglalnak – mint a globalizáció, a közvetítőrendszer szerepének csökkenése és a vállalati konszolidáció –, a szerző véleménye szerint a financializáció következményei. Érvelése szerint a financializációban keresendő számos olyan korábban a normálistól eltérőnek gondolt jelenség, amely napjaink gazdaságát jellemzi: a globálisan egységesen alacsony, sőt negatív kamatkörnyezet, a kockázatokat nem feltétlenül tükröző hozamok, az új monetáris politikai eszközök és transzmissziós mechanizmusok.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: E00, E42, E44, E58, G15.

JOGI MELLÉKLET

Knapp László: Az Európai Unió nemzetközi jogi felelősségéről

Kategória: 2018. évi számok összefoglalója, Külgazdaság