Külgazdaság 2009/11-12

NAGY KATALIN: 20 éves a német újraegyesülés – felzárkózás buktatókkal

RÉTHI SÁNDOR: Stabilizáció a bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban – Válságkezelés Orosz¬országban 2008. szeptember–2009. március – II. rész

ÉLTETŐ ANDREA – SASS MAGDOLNA: A magyar–olasz gazdasági kapcsolatok alakulása, különös tekintettel a relokációkra

ÚJ KÖNYVEK

JOGI MELLÉKLET: DR. VÍGH JÓZSEF FERENC: Az ipar és az állami kutatási szervezetek közötti együttműködés Németországban: a K+F együttműködésre vonatkozó szerződések modelljei

ÚJ KÖNYVEK

November-decemberi számunk

első cikke a német újraegyesülés 20. évfordulója kapcsán azt a kérdést elemzi, hogy hol tart a német–német integráció, mennyire beszélhetünk sikeres felzárkózásról, melyek azok a buktatók, amelyek lassították vagy netalán ma is fékezik a keletnémet transzformáció folyamatát. Nagy Katalin cikkében megállapítja, hogy a keletnémet tartományok gazdasági sérülékenysége, függőségük a nyugati tartományok konjunkturális helyzetétől alapvetően megmaradt, s úgy tűnik, hogy a következő évekre is ez lesz jellemző. Réthi Sándor cikkének második részében a monetáris szférára koncentrálva mutatja be az oroszországi válságkezelés fontosabb elemeit. A szerző arra a következtetésre jut, hogy mind a pénzintézetek megmentése, mind a jogszabályi környezet módosítása terén hozott intézkedések elérték hatásukat, és hozzájárultak a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásához. Ugyanakkor a teljes nemzetgazdaságot érintő intézkedések gyakorlati-lag hatástalanok maradtak, az orosz gazdaság – hasonlóan a kelet-európai országok többségéhez – mély recesszióba került. Éltető Andrea és Sass Magdolna cikkükben a magyar–olasz gazdasági kapcsolatok alakulásával foglalkoznak, különös tekintettel a relokációkra. A cikk azt vizsgálja, hogy a relokáció folyamatában mennyire lehet jelen-tős a két ország közötti termelésáthelyezés. A szerzők alapvetően kevés nyomát találják a relokációnak, amit részben arra vezetnek vissza, hogy az olasz vállalatok a verseny-képesség erősítésének, a termelésáthelyezésnek másfajta módját választják, mint legfontosabb – angol, német vagy francia – versenytársaik, illetve az olasz gazdaság dinamizmusát hordozó sok kis- és közepes vállalat nemzetköziesedése – a kis projektnagyság miatt – kevéssé jelenik meg az aggregált adatokban. Új könyvek rovatunkban három recenziót közlünk. Ezek közül A jelen a jövő múltja. Járatlan utak – járt úttalanságok című könyvet azért emeljük ki, mert a tanulmánykötetben jelent meg Antal László utolsó írásban megjelent elemzése, a szerzők az Ő emlékének ajánlják a könyvet.

Külgazdaság, LIII. évf., 2009. november–december (4–20. o.)

20 éves a német újraegyesülés – felzárkózás buktatókkal

NAGY KATALIN

A Németország két részét elválasztó fal lebontásának 20. évfordulója kapcsán felvetődik a kérdés: hol tart a német–német integráció, mennyire beszélhetünk sikeres felzárkózásról, melyek azok a buktatók, amelyek lassították vagy netalán ma is fékezik a keletnémet transzformáció folyamatát. A statisztikai adatok fényében megjelenő kép meglehetősen vegyes: egyik oldalról – bizonyos területeken – egyértelmű konvergenciát tükröz, másrészt arra utal, hogy a kezdeti gyors felzárkózás nagyon hamar lelassult, s jelenleg úgy tűnik, hogy a keleti tartományok relatív gazdasági potenciálja a 90-es évek második felének szintjén stagnál. A bőségesen rendelkezés-re álló szövetségi transzferek nem tudták gyorsítani a felzárkózást, a gazdaság ab-szorpciós képességének korlátai nem tették lehetővé, hogy az alkalmazkodás folyamatát fájdalommentessé tegyék. A strukturális átalakulás egyik legfájóbb következménye, a magas munkanélküliség továbbra is jellemző, s a konjunkturális trendek függvényében csak időlegesen mérsékelhető. Az évek óta tartó lassú növekedés nem elégséges ahhoz, hogy nagyszámú új munkalehetőség jöjjön létre. A keletnémet tartományok gazdasági sérülékenysége, függőségük a nyugati tartományok konjunkturális helyzetétől alapvetően megmaradt, s úgy tűnik, hogy a következő évekre is ez lesz jellemző.

[wpfilebase tag=fileurl id=114 linktext=’A cikk letöltése’ /]

Külgazdaság, LIII. évf., 2009. november–december (21–47. o.)

Stabilizáció a bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban Válságkezelés Oroszországban 2008. szeptember–2009. március – II. rész

RÉTHI SÁNDOR

A szerző tanulmányában a monetáris szférára koncentrálva bemutatja az oroszországi válságkezelés fontosabb elemeit. Az írás első része a válságot megelőző idő-szak eseményeivel, a 2008 őszén meghozott válságkezelő lépésekkel, valamint az orosz kormány, illetve az OF Központi Bank likviditásnövelő intézkedéseivel foglalkozott. A cikk második részében a szerző külön kitér a bajba jutott bankok megmentése érdekében hozott rendelkezésekre, a pénzügyi szférát érintő jogszabályi háttér fontosabb változásaira, elemzi a központi intézkedések – esetenként ellentmondásos, helyenként meglepő – hatásait, majd főbb vonalaiban jellemzi azokat a lépéseket is, amelyeket az orosz vezetés a teljes nemzetgazdaság helyzetének stabilizálása érdekében tett. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy mind a pénzintézetek meg-mentése, mind a jogszabályi környezet módosítása terén hozott intézkedések elérték hatásukat, és – a cikk I. részében taglalt alapvetően likviditásjavító és tőkepótló lépésekhez hasonlóan – hozzájárultak a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásához. Az írás ugyanakkor arra is kitér, hogy a teljes nemzetgazdaságot érintő intézkedések – függetlenül azok kiterjedt voltától, illetve az intézkedésekre fordított jelentős forrásoktól – gyakorlatilag hatástalanok maradtak, az orosz gazdaság, hasonlóan a kelet-európai országok többségéhez mély recesszióba került.

[wpfilebase tag=fileurl id=115 linktext=’A cikk letöltése’ /]

Külgazdaság, LIII. évf., 2009. november–december (48–73. o.)

A magyar–olasz gazdasági kapcsolatok alakulása, különös tekintettel a relokációkra

ÉLTETŐ ANDREA – SASS MAGDOLNA

Az utóbbi évek jelentős fejleménye a relokáció felerősödése. Magyarország eddig elsősorban a „fogadó” oldalon, Olaszország pedig a „küldő” oldalon vett részt. Itália Magyarország egyik legfontosabb gazdasági partnere: számottevő a külkereskedelmi forgalomban betöltött szerepe, és nagy számban vannak jelen az olasz befektetők is Magyarországon. A cikk azt vizsgálja, hogy a relokáció folyamatában menynyire lehet jelentős a két ország közötti termelésáthelyezés akár úgy, hogy olasz cégek hozzák át Magyarországra kapacitásaikat, akár úgy, hogy más nemzetiségű multinacionális vállalatok telepítik át addig Olaszországban végzett termelésüket Magyarországra. A módszertani problémák miatt csak áttételesen, a külkereskedelem és a közvetlen külfölditőke-befektetések alakulásán keresztül, illetve a néhány létező vállalati kérdőíves felmérés vagy adatbázis tapasztalatainak összegzésével valószínűsíthetjük, hogy milyen módon érinti a magyar–olasz bilaterális kapcsolatokat ez a folyamat. Alapvetően kevés nyomát találjuk a relokációnak, amit részben arra vezetünk vissza, hogy az olasz vállalatok a versenyképesség erősítésének, a termelésáthelyezésnek másfajta módját választják, mint legfontosabb versenytársaik, illetve az olasz gazdaság dinamizmusát hordozó sok kis- és közepes vállalat nemzetköziesedése – a kis projektnagyság miatt – kevéssé jelenik meg az aggregált adatokban.

[wpfilebase tag=fileurl id=112 linktext=’A cikk letöltése’ /]

JOGI MELLÉKLET: Az ipar és az állami kutatási szervezetek közötti együttműködés Németországban: a K+F együttműködésre vonatkozó szerződések modelljei

DR. VÍGH JÓZSEF FERENC

A Berliner Vertrag új, átdolgozott 2007. évi kiadásában némi egyszerűsítés történt. Ebben az összefüggésben különösképpen az ipari partner eredményeire, valamint a kutatási együttműködés során elnyert eredményekre vonatkozó új szabályozásra kell figyelmet szentelni. A jogi biztonság felé tett további lépés: a Rat für Innovation und Wachstum (Innovációs és Növekedési Tanács) mintaszerződései. A szóban forgó, a Szövetségi Kancelláriában elhelyezett tanács azzal bízott meg egy szakértői bizottságot, hogy végezze el a kutatás területén a felsőoktatási intézmények és ipari partnereik közötti minden lényeges megállapodási változathoz a komplett mintaszerződések megfogalmazását. Munkájuk eredménye négy mintaszerződést foglal magába: egy mintaszerződést a kutatási együttműködési megállapodáshoz, két változatot (egyet a szellemi tulajdonjogok átruházásával, egyet a szellemi tulajdonjogok licenciájával) kutatási projektek számára és vállalkozási szerződést.

[wpfilebase tag=fileurl id=113 linktext=’A cikk letöltése’ /]

Kategória: 2009. évi számok összefoglalója, Külgazdaság