MUNKÁCSI ZSUZSA: Exportstruktúra és -specializáció a kelet-közép-európai régióban
FRÉDÉRIC JENNY: Gazdasági és pénzügyi válság, szabályozás és verseny
RÉTHI SÁNDOR: Stabilizáció a bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban – Válságkezelés Oroszországban 2008. szeptember–2009. március – I. rész
TUDOMÁNY-, TECHNOLÓGIA- ÉS INNOVÁCIÓ¬POLITIKA: HAVAS ATTILA: Magyar paradoxon? – A gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai
JOGI MELLÉKLET: CZIGLER DEZSŐ TAMÁS: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében
Szeptember-októberi számunk
első cikke az exportstruktúra és exportspecializáció kérdéseit vizsgálja a kelet-közép-európai régióban. Munkácsi Zsuzsa cikkében megállapítja, hogy a kelet-közép-európai országok közül egyedül Magyarországról mondható el, hogy az ezredfordulót követően az áruexport folyó áras és volumennövekedési üteme közel azonos mértékű volt, vagyis az áruexport-árindex stagnált. A szerző arra keresi a választ, hogy ez mennyiben magyarázható egyensúlyi és mennyiben strukturális okokkal. Az eredmények fényében arra a következtetésre jut, hogy a magyar exportárak ezredforduló utáni stagnálása részben természetes folyamat lehet, ugyanakkor részben szerkezeti okokra is visszavezethető. Frédéric Jenny, a párizsi ESSEC Business School professzora, az OECD Versenyügyi Bizottságának elnöke a gazdasági és pénzügyi válság, a szabályozás és a verseny összefüggéseit elemzi. Felmerül a kérdés, hogy a versenyhatóságoknak mi a szerepük a válság idején, és hogy milyen következménye lehet a válságnak a versenyjogra nézve. Állást foglal amellett, hogy a versenyjog alkalmazása során – alapelveinek tiszteletben tartása mellett – figyelembe kell venni a válság időszakára jellemző gazdasági körülményeket. Nem szabad, hogy a versenyjog a válság időszakában változzon, a végrehajtás során azonban tekintettel kell lenni arra, hogy a makro-gazdasági tényezők hogyan befolyásolják a verseny piaci mechanizmusát. Réthi Sándor kétrészes cikkében az orosz válságkezeléssel foglalkozik. Az első rész a válságot megelőző időszak eseményeit, a 2008 őszén meghozott válságkezelő lépéseket, valamint az orosz kormány, illetve az OF Központi Bank likviditásnövelő intézkedéseit mutatja be. Az NKTH által támogatott Tudomány-, technológia- és innovációpolitika című rovatunkban Havas Attila írását közöljük. Miközben nagyszámú tudomány-, technológia- és innovációpolitikai eszközt alkalmaznak Magyarországon, a magyar nemzeti innovációs rendszer teljesítménye nemzetközi összehasonlításban gyenge. A cikk erre az ellentmondásos jelenségre keres magyarázatot hat lehetséges ok elemzésével.
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (4–28. o.)
Exportstruktúra és -specializáció a kelet-közép-európai régióban
MUNKÁCSI ZSUZSA
A kelet-közép-európai országok általában kis, nyitott gazdaságok, amelyek gyorsan integrálódnak a világgazdaságba. Az utóbbi években (áru)export-piaci részesedésük – felzárkózásukkal párhuzamosan – a fejlett országokénál dinamikusabban bővült. Ugyanakkor egymáshoz képest és időben jelentős eltérések figyelhetőek meg. Az ezredforduló előtt Magyarország exportpiaci részesedése emelkedett a leggyorsabban a régióban, ugyanakkor az ezredforduló után relatíve nálunk volt a leglassabb a növekedés. Ezzel összefüggésben a kelet-közép-európai országok közül egyedül Magyarországról mondható el, hogy az ezredfordulót követően az áruexport folyó áras és volumennövekedési üteme közel azonos mértékű volt, vagyis az áruexport-árindex stagnált. A szerző arra keresi a választ, hogy ez mennyiben magyarázható egyensúlyi és mennyiben strukturális okokkal. A visegrádi országok és Románia áruexport-szerkezetét, az exportspecializáció és az árindexek kapcsolatát, valamint az importkereslet specializációban betöltött szerepét tanulmányozza. Az eredmények fényében a magyar exportárak ezredforduló utáni stagnálása részben természetes folyamat lehet, ugyanakkor részben szerkezeti okokra is visszavezethető.
[wpfilebase tag=fileurl id=110 linktext=’A cikk letöltése’ /]
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (29–46. o.)
Gazdasági és pénzügyi válság, szabályozás és verseny
FRÉDÉRIC JENNY
A gazdasági válság és az azt kiváltó pénzügyi válság következtében jogosan fogalmazódik meg sokakban a kérdés: mennyire alkalmas a piacgazdaság a gazdasági növekedés és a jólét megfelelő előmozdítására? Bár a gazdasági tevékenységek formálásában az 1990-es évekre és a 2000-es évek kezdetére a versenyjog térnyerése volt jellemző, jelenleg a kormányzati beavatkozástól és a versenyjognál agresszívabb szabályozástól várják a legtöbben a gazdaság talpra állítását és a prosperitáshoz való visszatérést. Szükséges azonban azok érveit értékelni, akik a gazdasági verseny és a versenyjog mint a piacok működésének szabályozására legalkalmasabb eszköz halálát jósolják. Érdemes tüzetesebben megvizsgálni a krízis gyökereit, annak tüneteit, és a kezelésére kilátásba helyezett eszközöket, majd felmérni, hogy mi a versenyhatóságok szerepe a válság idején, és hogy milyen következménye lesz a válságnak a versenyjogra nézve. Ezzel kapcsolatban 2009 februárjában az OECD tagországai részt vettek egy, az OECD Versenyügyi Bizottsága által szervezett ülésen. A következőkben leírtak nem az ülés tartalmát hivatottak összegezni, hanem a megbeszélésen felmerült témákkal kapcsolatban igyekszik véleményt formálni.
[wpfilebase tag=fileurl id=108 linktext=’A cikk letöltése’ /]
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (47–73. o.)
Stabilizáció a bankszférában, tétovázás a reálgazdaságban – Válságkezelés Oroszországban 2008. szeptember–2009. március – I. rész
RÉTHI SÁNDOR
A cikkben a szerző bemutatja annak a meglehetősen összetett folyamatnak a főbb elemeit, amelyek az oroszországi válságkezelést jellemezték és jellemzik mind a mai napig. Mivel a válság Oroszországban csakúgy, mint a világban, először a pénzügyi szférában jelentkezett, s a foganatosított intézkedések nagyobb része is ezt a területet érintette, ezért a szerző figyelme is elsősorban erre irányul. A monetáris megközelítést az is magyarázza, hogy az oroszországi válság kirobbanása óta eltelt viszonylag rövid idő nem teszi lehetővé, hogy a teljes orosz nemzetgazdaságra vonatkozóan megalapozott és „végleges” véleményt lehessen alkotni a válságkezelő intézkedések hatásairól és következményeiről. Ennek ellenére a szerző kísérletet tesz arra, hogy legalább főbb vonalaiban, erényeivel és nyilvánvaló gyengeségeivel együtt bemutassa azt az intézkedéssorozatot is, amely – helyi terminológiával – a reálgazdaság megsegítését célozta. Az írást két részletben közöljük, az első rész a válságot megelőző időszak eseményeivel, a 2008 őszén meghozott válságkezelő lépésekkel, valamint az orosz kormány, illetve az OF Központi Bank likviditásnövelő intézkedéseivel foglalkozik. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy jelentős költségvetési eszközök felhasználásával sikerült stabilizálni a pénzügyi szférát, elkerülni a tömeges bankcsődöket, ugyanakkor, amint azt látni fogjuk, a nemzetgazdaság egészét tekintve a meghozott intézkedések jószerével hatástalanok maradtak. Reményeink szerint a most következő elemzés lehetőséget nyújt a magyar olvasó számára az oroszországi válságkeze-lés részleteinek megismerésére.
[wpfilebase tag=fileurl id=111 linktext=’A cikk letöltése’ /]
Külgazdaság, LIII. évf., 2009. szeptember–október (74–112. o.)
TUDOMÁNY-, TECHNOLÓGIA- ÉS INNOVÁCIÓ¬POLITIKA: Magyar paradoxon? – A gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai
HAVAS ATTILA
Miközben nagyszámú tudomány-, technológia- és innovációpolitikai (TTI-politikai) eszközt alkalmaznak Magyarországon, a magyar nemzeti innovációs rendszer teljesítménye nemzetközi összehasonlításban gyenge. A cikk erre az ellentmondásos jelenségre keres magyarázatot hat lehetséges ok elemzésével. A fő következtetés szerint ezek közül többet is figyelembe kell venni a végső magyarázat kialakításakor. A legje-lentősebb szerepe azonban az ún. keretfeltételeknek van: a makrogazdasági helyzet, a tőkéhez jutás korlátai, a gazdasági szerkezet, a piaci verseny formái és intenzitása, a vállalkozói kultúra jellege, valamint a közfinanszírozású K+F szervezetek és a vállalkozások céljai közötti alapvető eltérések annyira kedvezőtlenül hatnak a vállalkozások innovációs tevékenységére, hogy azt pusztán TTI-politikai ösztönzőkkel nem lehet ellensúlyozni. A cikk által ajánlott magyarázat tehát a TTI-politika határain túlra mutat. Ebből az is következik, hogy nem érdemes „csodaszert” keresni: nem lehet néhány jól megválasztott TTI-politikai intézkedéssel gyorsan, gyökeresen javítani a nemzeti innovációs rendszer teljesítményét. Komoly erőfeszítések szükségesek, amelyek átfogó megközelítésre támaszkodva, az innovációra ható tényezők együttes figyelembevételével mind a stratégiaalkotás, mind a szakpolitikai eszközök tervezése és alkalmazása szintjén lényeges változásokat céloznak meg.
[wpfilebase tag=fileurl id=109 linktext=’A cikk letöltése’ /]
JOGI MELLÉKLET: A szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelet a praktikum tükrében
CZIGLER DEZSŐ TAMÁS
Az Európai Közösség 2008. június 6-án elfogadta az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendeletét a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (a rendeletet a szakirodalom Róma I. rendeletnek is szokta hívni). A jogszabály a szerződésekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as Római Egyezményt alakította át közösségi rendeletté. Miután a jövőben a rendelet szabályozza majd, hogy mely állam jogát kell alkalmazni a nemzetközi (határokon átnyúló) – magánjogi – szerződések-re, kijelenthetjük: alkalmazásától kezdve az Európai Közösség egyik legfontosabb nemzetközi magánjog tárgyú jogszabályává válik majd. Ennek megfelelően, szerepéből eredően a norma szabályai igen erősen hatnak majd a tagállamok közötti kereskedelemre, és ezáltal a belső piac működésére. A cikk nem az összes, hanem csupán a lényegesebb, nagy gyakorlati jelentőséggel bíró rendelkezést vizsgálja, a jobb megértés érdekében példákkal megvilágítva a rendelet alkalmazását. A rendeletet 2009. december 17-től kell majd alkalmazni azon szerződésekre, amelyeket ezen időpontot követően kötöttek.
[wpfilebase tag=fileurl id=107 linktext=’A cikk letöltése’ /]