Külgazdaság 2015/1-2

Körkérdés

a magyar gazdaság szerkezetének és pénzügyi rendszerének átalakulásáról

Mind a világgazdaságban a 2008-as válságot követően megindult változások, mind a magyar gazdaságpolitikában a – gazdaság kívánatos szerkezetére vonatkozó – prioritások 2010 utáni újrafogalmazása napirendre tűzi a magyar gazdaság szerke­zeti átalakulásával összefüggő kérdéseket, a pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcso­latos új igényeket.

2015-ös körkérdésünk a következőkre keresi a választ.

A spontán módon és a változó állami szabályozás eredményeképpen végbeme­nő szerkezeti átalakulások mennyiben illeszkednek a nemzetközi trendekhez, ezeken belül is a hasonló helyzetű országokban lezajló folyamatokhoz? Másképpen megfo­galmazva: a világgazdaságban megfigyelhető strukturális változásokkal mennyiben vannak összhangban a magyar gazdaságpolitikában megcélzott átrendeződések, és ezek kibontakozása milyen kockázatokkal járhat?

A válság után világszerte megfogalmazódott az igény egy biztonságosabb, stabil pénzügyi közvetítőrendszer és szigorúbb felügyelet iránt. Az államilag vezérelt ma­gyarországi változtatások mennyiben felelnek meg ezeknek a szempontoknak?

Kérdésünk a magyar gazdaság szerkezetével összefüggő olyan ügyekre vonat­kozik, mint az ágazati, a foglalkoztatási, a fogyasztási szerkezet, az export és az im­port struktúrájának megfigyelhető alakulása, a szolgáltatások súlyának megcélzott mérséklése. A pénzügyi közvetítőrendszert illetően pedig azt firtatjuk, hogy az állam beavatkozása a piaci és a tulajdonviszonyokba, a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonása, az új szanálási szabályozás kialakítása mennyiben támogatja a pénz­ügyi stabilitást és a gazdasági növekedést. A magyar gazdaság szerkezetének és pénzügyi rendszerének változásai mennyiben képesek hozzájárulni a foglalkoztatá­si, növekedési, versenyképességi, egyensúlyi gondok enyhítéséhez?

A várakozások szerepe a pénzügyi kimentések eredményességében: válságkezelés Görögországban és Írországban

GYŐRFFY DÓRA

A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogyan befolyásolják a várakozások a megszorító spirálok kialakulását. A mentőcsomagok kialakítását politikai gazdaságtani pers­pektívából vizsgálva a dolgozat abból indul ki, hogy a mentőcsomagok feltételei, végrehajtása és piaci fogadtatása közösségi dilemmaként értelmezhető. Ilyen hely­zetekben a többi szereplő lépéseivel kapcsolatos várakozások, amelyeket a bizalom és bizalmatlanság fogalmaival lehet megközelíteni, kritikus szerepet játszanak. A szereplők közötti bizalom megléte mérsékli a költségvetési kiigazítás nagyságát és hatásait, míg a bizalmatlanság mindkettőt növeli, és hozzájárul a megszorító spirál kialakulásához. A cikk amellett érvel, hogy ezekben az öngerjesztő folyamatokban a kormányzati hitelességnek kritikus szerepe van. A görög és az ír válság kezelésének tanulságai illusztrálják az elméleti modellt*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F34, F50, H60.

Európai integráció és gazdasági növekedés Tenyezőpiaci integráció, növekedési hatások, európai növekedési modell

HALMAI PÉTER

A gazdasági integráció folyamatában időtartamát tekintve közép- és hosszú távú növekedési hatásokat különböztethetünk meg. Előbbiek között kiemelést igényel az „indukált fizikai tőkeképződés” (inducedphysical capital formation). Az európai integráció javítja a kibocsátás előállításához szükséges termelési tényezők kombi­nációjának hatékonyságát. A magasabb hatékonyság vonzóbbá teszi Európát a be­fektetők számára, növekednek a beruházások. E folyamat eredményeként az integrá­cióból származó kezdeti hatékonysági nyereséget az indukált tőkeképződés is erősíti. A középtávú növekedési hatás addig tart, amíg a tőkeképződés átlagon felüli. Ahogy nő az egy dolgozóra jutó tőke – a neoklasszikus növekedési elmélet megközelítése szerint -, a további egységnyi tőkebefektetésből származó előny úgy csökken. Egy bizonyos pont után az újabb egységnyi tőkebefektetés által nyerhető határtermék megegyezik annak határköltségével, így megáll az átlagon felüli tőkeképződés. E ha­tás tehát csak középtávú, hiszen fokozatosan megszűnik. (Ilyen beruházási boom zajlott le például Spanyolországban az EU-csatlakozás idején.) A hosszú távú nö­vekedési hatások a felhalmozási ráta tartós változását eredményezik. Mivel a fizikai tőke felhalmozásánál a csökkenő hozadék elve érvényesül, a hosszú távú növekedési hatások jellemzően a tudástőke felhalmozásával, például a technológiai fejlődéssel függnek össze. Középtávú növekedési hatások érvényesülése során az egy főre jutó kibocsátás növekedése valamely új, magasabb szinten megáll. Hosszú távú hatások működése esetén azonban tartós módon megváltozik a növekedési ütem. A legújabb Halmai Péter növekedési elméletek szerint az integráció állandóan magasabb növekedési ütemet biztosíthat a tagállamok számára az integráció nélküli helyzethez képest*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: A1, E2, F4, O1.

Költségvetés-támogatás: útban a hatékonyabb segélyezés felé (?)

UDVARI BEÁTA – PONTÉT JULIANNA

Az elmúlt években a nemzetközi fejlesztési együttműködés több területén is átala­kulást tapasztalhatunk, a feltörekvő donorok egyre növekvő szerepén túl újfajta támogatások is megjelentek a hagyományos fejlesztési segélyek mellett, ilyen példá­ul a költségvetés-támogatás. Számos donor és az ezzel foglalkozó szakirodalom is nagy reményeket fűz e segélytípushoz, többen a segélyezés hatékonyságának meg­oldásaként tekintenek a költségvetés-támogatásra. Az Európai Unió is kiemelt sze­repet szán ennek az új típusú támogatásnak nemzetközi fejlesztési politikájában, ezt mutatja több joganyag és iránymutatás is. Ennek ellenére a hazai szakirodalom szin­te teljesen mellőzi e támogatási forma elemzését. így a cikk elsődleges célja, hogy átfogó képet nyújtson a költségvetés-támogatásról, ismertesse annak előnyeit és hátrányait, valamint rávilágítson a donorok és a fogadó országok vonatkozásában is a legfőbb tendenciákra. A szerzők kutatásuk során általános megközelítés alkal­mazására törekedtek, nem tekintették céljuknak egy-egy donor- vagy fogadó ország tevékenységének elemzését*

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F35.

Jogi melléklet

Az ésszerű alkalmazkodási kötelezettség fogalma és gazdasági relevanciája

MIKOLA ORSOLYA

Az ésszerű alkalmazkodás mint a hátrányos megkülönböztetés elleni fő eszköz fogal­ma és tartalma – a fogyatékosság fogalmához hasonlóan – változó. Az Európai Unió szintjén a munkaviszonnyal kapcsolatban válik kötelezettséggé a munkáltató számá­ra a fogyatékossággal élő személy szükségleteihez történő ésszerű alkalmazkodás, mely jelentése az Európai Unió Bírósága (EUB) által töltődik meg tartalommal, de a tényleges értelmezés a nemzeti bíróság feladata marad. A Coleman-ügytől kezdve a Chacón Navas, Z., HK Danmark-ítéleteken át a Kaltoft-ügyig szembesülhetünk az ésszerű alkalmazkodás lehetőségeivel és a fogyatékosság fogalmának kiterjedésével, felvázolva munkaerő-piaci jelentőségét és annak utópiáját, hogy az ésszerű alkal­mazkodás természetessé válásával a fogyatékossággal élők köre mást fog jelenteni.

Journal of Economic Literature (JEL): J14, K31, N32, N34.

EU vs. WTO Kibékíthetetlen ellentétek vagy a változás szelei?

BOHÁTI BIANKA ESZTER

Az Európai Unió Bíróságának a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) kapcsola­tos ítélkezési gyakorlatát vizsgálva meghökkentő dolgokat tapasztalhatunk. A több évtizedre visszanyúló konfliktussorozatban a WTO jogának a közvetlen hatályát és felhívhatóságát cáfolandó különböző érvek kerültek kidolgozásra a Bíróság ítélke­zésének keretében. Az elutasító gyakorlatnak azonban mind a mai napig messze­menőbb következményei is vannak. Ezek közé tartoznak az Európai Unió érintett kereskedelmi partnerei által bevezethető (és rendszerint bevezetett) megtorló intéz­kedések, melyek főként a magánszemélyek között „szedik áldozataikat”. Az uniós magánszemélyek ezen – WTO jog által megengedett – megtorló intézkedésekből eredő káraik megtérítése iránt, úgy tűnik, reménytelen szélmalomharcot vívnak. A cikkben ismertetett esetek, de főként a közelmúltban nagy port kavart FIAMM- és Fedon-ügyből levonható következtetés sajnos mind ezt támasztják alá.

Journal of Economic Literature (JEL) kód: F13 – Trade Policy; International Trade Organizations; F51 – International Conflicts; Negotiations; Sanctions.