HAT VÉLEMÉNY EGYETLEN TÉMÁRÓL
A monetáris politika egy évtizeddel a pénzügyi válság
és a nagy recesszió után
A 2008-as válság mennyiben változtatta meg tartósan a monetáris politikát? Van-e visszatérés a hagyományos eszközökhöz? A nem konvencionális eszközök kivételesek maradnak-e, vagy tartósan részei lesznek az eszköztárnak? Miképp és mikor lehet kivezetni őket?
Van-e értelme ragaszkodni az inflációs célkövetés rendszeréhez? Működtethető-e tartósan negatív kamatokkal is a monetáris politika? Mit tehet a monetáris politika alacsony kamatok és nagy jegybanki mérleg mellett, ha netán jön egy következő válság? Milyen eszközei maradtak?
Mennyire vált be a Magyar Nemzeti Bank elmúlt hat évben alkalmazott monetáris politikája? Miképp vélekedik az új eszközökről? Milyen feltételek teljesülése esetén, mikor lehetséges – és mikor szükséges – változtatni?
Bihari Péter
HALMOZÓDÓ ELLENTMONDÁSOK
A 2008-as válság egyik legfőbb tanulsága a fegyelmezett költségvetési politika fontossága. Azokban az országokban, amelyekben a válság kitörésekor magas volt az államadósság, a fiskális politikának alig volt mozgástere a negatív hatások csillapítására. A másik fontos tanulság, hogy késlelteti a kilábalást a válság idején történő doktriner ragaszkodás az alacsony költségvetési hiányhoz. Azaz: legyen a fiskális politika anticiklikus jellegű. A konjunktúra felívelő szakaszában legyen takarékos, halmozzon fel tartalékokat a rossz időkre, mert külön fiskális élénkítés nélkül is jól teljesít a gazdaság; a konjunktúra leszálló ágában viszont ne féljen radikális élénkítő eszközökhöz nyúlni.
Karácsony Tímea – Kuti Zsolt – Török Gergő
EGY CÉL – EGY ESZKÖZ HELYETT
TÖBB CÉL – TÖBB ESZKÖZ
A világgazdaságra a 2008-as válság előtti időszakban fenntarthatónak tűnő gazdasági növekedés és alacsony infláció együttese volt jellemző. A látszólag stabil fundamentumok mögött azonban fokozatosan felépülő pénzügyi egyensúlytalanságok húzódtak meg. A kialakult globális válságot követően a gazdaságpolitikai döntéshozóknak egy elhúzódó válsággal kellett szembenézniük, amely rámutatott arra, hogy a makrogazdasági stabilitás mellett a pénzügyi rendszer stabilitása is elengedhetetlen a fenntartható növekedéshez.
Király Júlia
UGYANAZ, MÉGIS MÁSKÉPP
Az inflációs célkövetést (inflation targeting, rövidítve IT) 1989-ben egyetlenegy, 1999-ben közel egy tucat, 2009-ben közel három tucat, és most, 2019-ben több mint öt tucat ország vallotta a meghatározó monetáris keretrendszerének (Hammond, 2012 és Central Bank News). Nem mindenütt inflációs célkövetés van érvényben, ahol azt állítják, és nehéz két olyan országot találni, ahol az inflációs célkövetés minden részlete ugyanolyan. Ebből is látszik, hogy alapvetően rendkívül rugalmas, jól alakítható keretről van szó, ami nem a válság előidézője volt, nem halt meg a válság alatt, és – ádáz kritikusainak minden érve ellenére – valószínűleg még sokáig nem fog eltűnni (Baldwin–Reichlin, 2013). Az IT most már három évtizedes története alatt elméletileg sok új megoldás felmerült a nominális GDP-célkövetéstől kezdve az árszínvonal célzásáig, de a gyakorlatban eddig még mindig maradt az először éppen három évtizede Új-Zélandon kipróbált keret. Mark Carney, a kanadai jegybank korábbi elnöke, amikor hat évvel ezelőtt kinevezték a Bank of England élére, nagy hangon bejelentette, egyik első lépése az lesz, hogy a szigetországot áttéríti a nominális GDP-célzásra, az NGDPT-re – aztán minden maradt a régiben. Nem azért, mert nincs jobb. Hanem mert pillanatnyilag nincs jobb. A legtöbb mérés azt mutatja, hogy a kertrendszert alkalmazók átlagosan stabilabb gazdasági környezetet teremtenek, mint az alternatív megoldásokkal próbálkozók (Baldwin–Reichlin, 2013).
Molnár Dániel – Regős Gábor – Horváth Diána
ESZKÖZÖKKEL – ESZKÖZTELENÜL?
A 2008-as válságot megelőzően a világ legjelentősebb jegybankjai az inflációs célkövetés politikáját alkalmazták. A monetáris politikai döntéshozók a rendelkezésre álló jegybanki eszköztárral, amely leginkább az alapkamatot jelentette, igyekeztek úgy befolyásolni a gazdaság állapotát, hogy az árszínvonal emelkedésének üteme elérje az előre meghatározott célt. Ez a gyakorlat a mai napig nem változott érdemben, annak ellenére sem, hogy a gazdaság és a jegybanki eszköztár gyökeresen átalakult. Korábban az inflációs célkövetés gyakorlata megfelelően működött, a válság azonban megmutatta az ehhez kapcsolódó monetáris politikai eszköztár korlátait.
Surányi György
ILLÚZIÓK NÉLKÜL
A monetáris politika mint a gazdaságpolitika egyik alrendszere szerepét, lehetőségeit, hatását tekintve minden bizonnyal elfogult vagyok. De talán mégsem annyira, hogy határozott korlátait ne érzékeljem. A jegybanki politika lehetőségeit már 2008 előtt is valószínűleg túl sok illúzió lengte körül. Számos eredményt, így például az 1970–1980-as évek magas inflációjának letörését gyakran meglehetősen egyoldalúan a független intézményrendszer létrejöttével, megerősödésével, a szigorú monetáris politikával magyarázták. Utóbbi szerepét nem vitatnám, de a helyzet ennél árnyaltabb.
Várhegyi Éva
GYÓGYÍR VAGY DROG?
A 2008-as válság hatására átalakult a gondolkodás a monetáris politika szerepéről és módszereiről, valamint a jegybanki függetlenségről.1 A hetvenes–nyolcvanas években a magas inflációval és eladósodással járó, aktívan beavatkozó monetáris politika kudarca nyomán erősítették a jegybankok függetlenségét, ami a költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozásának a tilalmával is együtt járt. A jegybankok elsődleges – bár nem mindenütt egyedüli – céljává az árstabilitás biztosítása vált. A hitelválság és az államadósság-krízisek azonban felértékelték a szerepüket a pénzügyi stabilitás és a zavartalan pénzügyi közvetítés biztosításában: az infláció helyett a gazdasági visszaesés megfékezése és a defláció elkerülése vált a fő feladatukká.
Mesterséges intelligencia és
technológiavezérelt termelékenységemelkedés
SZALAVETZ ANDREA
Bár a 2010-es években számos radikális technológiai újdonság jelent meg és terjedt el a fejlett országokban, a termelékenység emelkedése nem gyorsult fel. Az egyik legátütőbb, radikális innovációt képviselő újdonság a küszöbönálló új műszaki-gazdasági paradigmát meghatározó mesterséges intelligencia. A cikk azt vizsgálja, miért nem teljesültek (még) a mesterséges intelligencia kiváltotta látványos termelékenységemelkedésről szóló előrejelzések. Miért nem tudott a mesterséges intelligencia mindeddig technológiavezérelt termelékenységnövekedést gerjeszteni? Journal of Economic Literature (JEL) kód: O33, O47.53
Öt éve a klubban: Horvátország első fél
évtizede az Európai Unióban
SIGÉR FRUZSINA
Horvátország hosszú és kanyargós úton ért 2013. július 1-jén az Európai Unióba. Már a tárgyalásokra való előkészületek is hosszadalmasak voltak, és maga a tárgyalási folyamat is lassan haladt. Közben a 2008-as válság súlyosan érintette az országot, ezért a csatlakozási folyamat és az akut válságkezelés párhuzamosan haladt. Felmerül a kérdés, hogy a két folyamat vajon erősítette vagy akadályozta egymást. Hogyan alakult a tagság első fél évtizede? A tagságnak milyen hatásai voltak és vannak Horvátországra? A belépési feltételeket felváltották a közös belső szabályok. Mi változott Horvátország európaizációs mintázatában azzal, hogy a külsőből belső nyomás lett? A tanulmány arra jut, hogy az EU horgonyszerepe továbbra is fontos; az EU lehetőség Horvátország számára, amely segíthet felülkerekedni a klientelista gazdasági rendszer tehetetlenségén azzal, hogy fogódzót és érvet szolgáltat egyebek mellett az eurózónához és a schengeni övezethez való csatlakozás kapcsán a gazdasági szerkezetátalakításhoz és a felzárkózáshoz. Fontos látni ugyanakkor, hogy az EU-tagság semmiképp nem garancia arra, hogy ez így is lesz. Journal of Economic Literature (JEL) kód: F53, P16
ÚJ KÖNYVEK
A bizalomnak nincs protézise1
Győrffy Dóra: Trust and Crisis Management in the
European Union. An Institutionalist Account of Success
and Failure in Program Countries
Kovács Olivér
Palgrave, Macmillan, 2018, 244 oldal
Azt szokták mondani, hogy egy jó könyvnek alapvetően három szabálya van, viszont senki sem tudja, melyik az a három. Győrffy Dóra kötetéből talán megkísérthetjük beazonosítani ezt a hármat. Először is, a szerző kellő tudományos alázattal nyúl egy releváns kérdéskörhöz. Másodszor, bevallottan nem egy vákuumból jövő és minden előzmény nélküli kutatásra vállalkozik, hanem a bemutatott narratívák ütköztetésére építve egy finomhangolt és újszerű narratívára törekszik, úgy, hogy nyitva hagyja a lehetőséget annak későbbi továbbgondolása előtt. Harmadszor pedig mindent elkövet azért, hogy színvonalas és befogadható művet hozzon létre (világos és jól szerkesztett, a tárgyaltakhoz kapcsolódó bő irodalomjegyzékről és az eligazodást megkönnyítő indexelésről nem is beszélve). A következőkben nagyon vázlatosan bemutatjuk a kötet legfontosabbnak vélt mondanivalóit és teszünk pár szerény észrevételt.
JOGI MELLÉKLET
Az UNCITRAL
nemzetközi kereskedelmi jogi nyelvezete
MILASSIN LÁSZLÓ
Az 1966-ban alapított UNCITRAL (ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága) a nemzetközi kereskedelmi jog modernizációjának, valamint az e területen megjelenő harmonizációs és jogegységesítési törekvéseknek prominens nemzetközi fóruma. Hatása a nemzetközi kereskedelmi normák – egyezmények és egyéb források – előkészítésén és megalkotásán túlmutat, ugyanis az elmúlt évtizedekben az UNCITRAL tevékenysége a nemzetközi kereskedelmi jog egységes nyelvezetének kialakításához is hozzájárult. Az UNCITRAL voltaképpen egy önálló jogi szaknyelvi rendszert, egy metanyelvet alapozott meg, amely egy soknyelvű jogi környezetben nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyes jogintézmények, jogi rendelkezések teljesen azonos tartalommal, adekvát módon kerüljenek átültetésre az UNCITRAL jogi eszközeit alkalmazó államok nemzeti nyelveire. Az alábbi tanulmány az UNCITRAL metanyelvét vizsgálja, bemutatja alapsajátosságait, fordítási módszertanát és terminológiai hátterét. Journal of Economic Literature (JEL) kód: F13 International Trade Organizations;
K33 International Law; Z13 Language.