Külgazdaság – Körkérdés 2026
KÉPES-E KILÉPNI A GAZDASÁG- ÉS KERESKEDELEMPOLITIKA A MEGÚSZOM ÜZEMMÓDBÓL?
„A politikai döntéshozóknak hiteles, átlátható és fenntartható politikákkal kell helyreállítaniuk a bizalmat. A kereskedelmi diplomáciát makrogazdasági kiigazítással szükséges összekapcsolni. Újra kell építeni a fiskális puffereket. Meg kell őrizni a központi bankok függetlenségét.” Ezeket a szakpolitikai követelményeket fogalmazta meg őszi világgazdasági kitekintésében a Nemzetközi Valutaalap, amely megjegyezte, hogy rövid távú előrejelzése tavasz óta valamelyest javult. Ezt állapította meg az Európai Bizottság is: a gazdasági növekedés 2025 eltelt kilenc hónapjában kissé meghaladta a korábbi várakozásokat, és üteme az Európai Unió egészében idén és jövőre is 1,4 százalék lehet. A két prognózis azt sugallja, hogy a változékony nemzetközi környezetben a globális intézmények és az egyes államok kormányai egyaránt túlélő üzemmódra rendezkedtek be. A távlatos gondolkodás kevesek kiváltsága maradt.
De mit is kell túlélni? Regionális háborúkat, a nemzetközi kereskedelmi rendszer felbomlását, pénzpiaci feszültségeket, az intézményekbe vetett bizalom megrendülését, belpolitikai átrendeződéseket, növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket, a közhangulat és a választók radikalizálódását. Egy összességében nehezen lehatárolható polikrízist. Mindeközben egymásra torlódnak a helyzetből fakadó új, finanszírozandó feladatok is: a védelmi kiadások növelése, az energetikai bázis stabilizálása, a versenyképesség javítása, a zöld- és a digitális átállás, a mesterséges intelligencia alkalmazása. Ezek már önmagukban is hiteles, átlátható és fenntartható politikákat feltételeznének.
Idei körkérdésünk felkínálja a lehetőséget, hogy szerzőink megvizsgálják a polikrízis bármely összetevőjét, bármely szegletét, az azokból következő teendőket. Egyetlen kérésünk van: lehetőség szerint a napi dilemmákon felülemelkedve, a jövőbe tekintve tegyék ezt.
Képes-e kilépni a gazdaság- és kereskedelempolitika a megúszom üzemmódból?
A főtéma természetesen alkérdések sokaságára bontható.
Milyen politikai és gazdasági átrendeződéssel járhat a globális erőviszonyok megváltozása, hogyan lehet ahhoz alkalmazkodni? Mi az oka, mi a következménye a nemzetközi kereskedelmi rendszer felbomlásának? Hogyan alakulnak át a globális termelési láncok? Veszély fenyegeti-e a globális pénzügyi rendszert? Van-e kritikus mértéke az államok eladósodásának?
Hogyan illeszkedhet a volatilis nemzetközi környezetbe az Európai Unió? Felvethető-e az integráció egy évtizede halogatott elmélyítése, kiterjesztése, netán felmerülhet a bomlás veszélye? Létezik-e valamiféle konszenzusos jövőkép, vagy az EU marad a bénultság állapotában?
Hogyan lehet konszolidálni a költségvetést és egyúttal megfelelő mennyiségű forrást előteremteni az egymásra torlódó, finanszírozandó feladatok sokaságára? Minek a rovására? Fenntartható-e a jegybankok mai törvényi szabályozása és feladatköre, a függetlenség, az inflációkövetés, a monetáris finanszírozás tilalma, milyen változásokat hozhat a digitalizáció?
A megúszom üzemmód a magyar kormány gazdaságpolitikájára különösen igaz, amely három éve tartó stagflációhoz közeli állapotban fordul rá az idei választásokra. Hogyan lehet ebből kilépni és a jövőre tekintve építkezni?
Válszolnak:
Antalóczy Katalin- Sass Magdolna: A bizonytalanság kora • Benczes István: Kreatív rombolás – romboló kreativitás • Bod Péter Ákos: Uniós újraintegrálódásunk körvonalai • Csaba László: Merre tovább, európai unió? • Csáki György: Új világgazdasági rend(etlenség) • Csillag István-Mihályi Péter: Nem lesz új világrend! • Éltető Andrea: Magyar függőségek a polikrízisben • Ferkelt Balázs: Bővülő szabadkereskedelem protekcionista időkben: Az EU–Mercosur-megállapodás • Halmai Péter: „Új prosperitás” európában? Permakrízis és a növekedési Fordulat esélyei • Hárs Ágnes: Válasz-e az elvándorlás, és ha igen, miért maradnak mégis sokan? • Karsai Gábor: Értékalapú realizmust Magyarországon is • Katona Tamás: Korunk dilemmái. Mit hoz a következő negyedszázad? • Király Júlia-Mérő Katalin: Női szemmel arról, várható-e pénzügyi válság 2026-ban • Kutasi Gábor: A vaj és az ágyú európai dilemmája • Muraközy László: Birodalmak kora • Nagy Katalin: A tűzzel játszunk? • Regős Gábor: Mi lesz az új fiskális egyensúly? Lesz új fiskális egyensúly • Rosta Miklós: Elköteleződés és ígéret • Simonovits András: Hiteles, átlátható és fenntartható nyugdíjpolitikát!
VÉLEMÉNY
Hogyan választódnak ki az akadémikusok?
(Válasz Fertő Imre: „Meritokrácia vagy informális hálózatok?” című cikkére)
MIHÁLYI PÉTER*
Külső megfigyelők számára nehezen érthető az a rendszer, amelynek szabályai szerint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) három évente egy alkalommal 32-35 új tagot vesz fel tagjai közé. Az elmúlt években emiatt több támadás is érte az MTA-t, különösen annak társadalomtudományi osztályait. A jelen folyóirat 2025. november–decemberi számában Fertő Imre egy 35 oldal terjedelmű, gondos ökonometriai elemzéssel arra vállalkozott, hogy az MTA IX. osztályának, a Gazdaság- és Jogtudományi osztály 1990 és 2025 közötti tagfelvételeit abból a szempontból elemezze, hogy az akadémikussá válás szempontjából mi a meghatározó: a publikációk és citációk számával jellemezhető akadémiai teljesítmény vagy az a kapcsolati háló, amely egyes jelölteket érdemtelenül segít, míg másokat érdemtelenül elbuktat. Ez az írás egy vitacikk, amelyben a szerző megmutatja, hogy Fertő Imre ökonometriai elemzése elhibázott, ezért azzal sem igazolni, sem cáfolni nem lehet semmit.
Journal of Economic Literature (JEL) kódok: C50, M50.
Kulcsszavak: Magyar Tudományos Akadémia, MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya, statisztikai módszertan, ökonometria, kapcsolati tőke, hálózati beágyazottság, meritokrácia, tudománymetria, SCOPUS.
VÉLEMÉNY
Válasz Mihályi Péternek
FERTŐ IMRE*
A tagválasztásnál a látható szabály csak a kirakat: a döntés valójában a jelöléshez vezető szűrőkben dől el, ott, ahol a kapuőrök dolgoznak, a koalíciók összeállnak, és ahol a formális rend mögött az informális mechanizmusok adják meg a rendszer valódi logikáját. Ilyen rendszerben különösen fontos, hogy ne benyomásokból, hanem tényekből induljunk ki. Mihályi Péter vitacikkében azt állítja, hogy az általam végzett ökonometriai elemzés elhibázott, ezért „sem igazolni, sem cáfolni nem lehet semmit”. Ez a válasz ennek a végkövetkeztetésnek a megalapozottságát vitatja. A bírálat középpontjába állított „összeöntés” vádjára nem retorikával, hanem célzott ellenőrzésekkel reagálok. Megmutatom, hogy az „összeöntés” vádja téves diagnózis: a modell nem mechanikusan kever korszakokat, és a fő következtetés évfix hatások mellett is megmarad. A vita nem arról szól, hogy „teljesítmény vagy kapcsolat” kizárja-e egymást, hanem arról, hogy a szelekció milyen csatornákon keresztül működik, és milyen ösztönzőket teremt. Ha minden olyan empirikus vizsgálatra, amely nem felel meg egy előre kijelölt, mindent vagy semmit mércének, azt mondjuk, hogy „sem igazolni, sem cáfolni nem lehet semmit”, akkor valójában nem az elemzést cáfoljuk, hanem a vitát zárjuk le – érdemi érvek nélkül.
Journal of Economic Literature (JEL) kódok: A1, I2, D7, J44.
Kulcsszavak: tudományos díjak, tudománymetria, hálózatok.
